Persze az hozzá tartozik a dolgokhoz, hogy mostanában nem igazán vagyok boldog. Persze nincs okom rosszkedvűnek lenni, csak hát magába szippantanak a hétköznapok. Azon kapom magam, hogy egyáltalán nem tudom, miért csinálom, amikor tudom, hogy úgyis jön a holnap... És egy újabb holnap... Még egy újabb, és mindig, minden ugyanaz marad. Persze vannak dolgok, amik kimentenek ebből: az olvasás, az írás, és úgy általában, olyan könnyedén találom magam egy másik világban... Csak az a baj, hogy közben élénken, nagyon élénken tisztában vagyok azzal, hogy mindez nem a valóság. Arról szólva pedig, szeretek írni, bár lassan, nagyon lassan haladok, és sokkal több energiát fektetek bele, mint amennyire jók lesznek... És általában még így is alig közelíti meg a végeredmény az eredeti elképzeléseimet. Ennek ellenére tudom, hogy egynéhány vacakságom egészen jó. Tudom, hogy jók. Néha még nekem is tetszenek: és amikor dicsérnek, és érzem, hogy nem egészen túloznak, csak mert szeretnek... Az ilyesmi az, ami igazán boldoggá tesz.

Akármilyen furcsa is, lassan már az ősznek is vége, és nyakunkon a tél.

Nem írtam, talán mert ez volt életem legszebb nyara... Vagy legalábbis benne van a top3ban, ez biztos. Most nem is nagyon tudom, hogy mit akarok mondani... A leginkább semmit, mégis itt vagyok, mert Zoli megkért rá. XD

Nem, még arról sem írtam, hogy leérettségiztem - az átkozott történelem kivételével - mégpedig elég jó eredménnyel. Na jó, lássuk be, kurva jó eredménnyel, különösen figyelembe véve, hogy egyáltalán semmit se tanultam. Az angol ötös kimondottan kiakasztott, ugyanis, mindenféle álszerénység nélkül, alig makogok angolul. Isten ments, hogy korholjam a rendszert, aminek köszönhetően ezt produkáltam, mindenesetre furcsa.

Vegyük a leglényegesebb dolgot: Volt fesztivál. Tudom, rég volt, de sose feledem azt a bizonyos My Chemical Romance koncertet. Sose feledem őket.

És természetesen én, ha csinálok valamit, akkor nagyon csinálom: ó igen, benne voltam a Volt reklámjában is, azután nem csak az, hogy elmentem a koncertjükre, de találkoztam velük előtte személyesen, megöleltem őket, és van tőlük autogramom. Azt hiszem, ezt igazán csak az értheti meg, aki rajongott valaha valakiért fangirl módon, mindent elemésztően. Képgyűjtögetős-fanficírós-poszter a falon módon.

És végülis ennek a bandának köszönhetem az egész nyaramat. Egy csomó embert megismertem általuk, akik közül nem csak haverjaim, de barátaim lettek. Emberek, akik megértenek, akiket megértek, és akik inspirálnak. Persze vicces, hogy majdnem mind (jóval) fiatalabbak nálam. Úgy látszik nem vagyok túl érett, de kit érdekel.

De itt van lassan a tél, és... akarom vissza a nyarat! Amikor majdnem minden nap velük lógtam, nagyrészt a Westend tetején ültünk, és csak beszélgettünk, meg hülyéskedtünk...

Nagyon elmélyültem olvastam a volánon a Ragyogást, már a végénél jártam, épp annál a résznél, amikor a szálloda felrobban, és az ártó szellemek, meg a hotel fekete lelke, mint egy kaptárnyi fekete darázs kilövellnek az ablakon, amikor defektet kapott a busz. Konkrétan az én székem alatti ülés. Kurva hangosat durrant, szerintem ti el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire megijedtem. Hát elárulom: nagyon. Utána fél óráig még úgy dobogott a szívem, mintha lefutottam volna a maratont, és remegtem, meg minden.

Nagyon beleélem ám magam az olvasmányaimba...

Ja, és teszem hozzá, azután az utcánkban nem működött a közvilágítás.

reggel a mekiben kinn a teraszon egy srác aludt az egyik asztalra dőlve. előtte egy doboz kaviár, egy radír, három gyufa, meg egy csomag sebtapasz. na, rakjátok össze!

Haha, ezazzz, a volt reklámjában azt mondom, hogy ROMANCE!!! ^^

szabad még hosszú, csíkos zoknit hordani háromnegyedes nadrággal?

na jó, kit zavar.

ma begurult autóval a zanzibár énekese. mondjuk nagyon ismerős volt, de nem esett le.

mikor felvilágosított a kedves munkatársam, hogy ki is ő, megfordult a fejemben, hogy megmondom neki, kurvára utálom a számait, amiket naponta hússzor végig kell hallgatnom meló közben. nem is bánnám, ha ellopnák tőlem a felhők, ha az árnyékom lenne. minden kibaszott új nap, amire virradok, ezzel kezdődik.

de aranyosan mosolygott, még akkor is, amikor félreküldtem mintegy húsz percre két csibeburgerrel, úgyhogy aztán mégse mondtam.

Vannak napok, mint a mai is, amikor úgy érzem, hogy az életemnek semmi értelme sincs. Úgy értem komolyan. Semmi. És utálom. Nyilván főleg a meló miatt, amit rühellek, de azért nem annyira, hogy elmenjek onnan. Csak élek bele a vakvilágba, és nem érdekel semmi és senki.

Aztán eszembe jut, hogyha meghalnék, nem tudnám befejezni a sztorijaimat. Komolyan, erre gondolok. Ez éltet.

Hát, talán szánalmas, de leszarom.

Ohh, igazából nem ilyen vészes ám a helyzet. Csak ma szar kedvem van.

retweeteld/lájkold ha gondolkoztál már azon, hogy egy olyan lány mit lát egy magad fajtában

az a nem mindegy, amikor a népligetnél 200 db hangosan üvöltöző fradista között libegek át lila nadrágban, és lila felsőben. ohhyeah!

általában nem annyira szar nőnek lenni, kivéve mikor egy héttel korábban jön meg, mint kéne neki, és vérben fürödve ébredek.

úgy éreztem, ezt meg kell osztanom valakivel

A másik amire büszke vagyok, hogy egy 30 oldalas sztorimból kb 25 oldal a tömény szexjelenet. Azért ehhez már nem kevés tehetség kell.

Azért valahol büszke vagyok arra, hogy az égvilágon semmit sem tanultam (már évek óta), de azért csak kicsapom mindenből a hármast.

kivéve persze a töri, amiből egy csomót tanultam, csak nem engedett el érettségizni a  tanár...

Annyit nevettem ezen a hétvégén, mint már rég.

Néha beledöbbenek, hogy mennyire megváltoztam. De ez jó.

azért az vicces, hogy szerintem a magyarom is, meg a matekom is hármas lesz, holott a tárgyi "tudásom" a kettőből igencsak nem egy szinten áll.

a táskámat gyakorlatilag már csak zihereistűk tartják össze, de annyira szeretem, hogy nem akarok újat venni!

az milyen már, hogy én meg a húgom két tök különböző helyen érettségiztünk, mert ő emelt szintre ment, én meg nem, és mind a ketten 10:58-tól 11:00-ig voltuk pisilni?

és még meg is jegyeztük mind a ketten XD

feltűnt már, hogy az összes maroon 5 klipben csini csajok vannak? szeretnék én is szerepelni. én lennék adam levine.

Kikotortam a szomszéd szemétjéből kb 100 darab könyvet.
A kis könyvtárosfióka.
De amúgy ki dob ki Stephen Kinget? Vagy Vernét? Vagy Gárdonyi Gézát... vagy Jack Londont???
Jah, hogy a szomszédom...



egy robottal beszélgetek... pedig most nem is vagyok magányos

http://cleverbot.com/